ITT_hon, az ábrándokon kívül

Sokáig nem értettem miért menekülök, miért nem tudok stabilan meglenni egy helyen... Nem kis időmbe telt, amíg rádöbbentem, ezzel nem vagyok egyedül.
Mindegyre felgyűlt bennem a kesesűség, akkor éreztem azt, hogy mozdulnom kell. El innen, mindegy hova, csak mindentől és mindenkitől távol, ott lesz a legjobb.
Hogy hol? Mindegy, csak máshol.
Ott, ahol nincsenek gondok, ahol elfogadnak, ahol befogadnak, ahol az lehetek aki vagyok..
Ahol azért szeretnek amilyen vagyok.
Ahol nem kell kényszervigyor.
Ahol bátran mosolyoghatok.
Ahol én lehetek.
OTT_hon, de hol?
Egy ideig azt hittem, külföldön, sok idegen ember között, idegen földön.
Vagy a szüleim mellett, velük érezhetem ezt, a szűk környezetemben.
Aztán azt, hogy kimondottan a barátaim mellett.
Talán a párom, társam mellett.
Magamban.
Itt.
ITT_hon.
ITT van a honom.