Ha megtelsz csenddel,

és érzed, hogy kicsordul.
érzed, hogy ez kellett, erre vártál régóta.
mert túl felpörgött minden, kapkodtál, kerestél, vártál.
először ilyesztően hat, mert találkoznod kell önmagaddal.
azzal, ami elől a zajba menekültél.
azzal, aki tévedett, ismét tévedett.

A szenvedés zaj, a csend megnyugvás.
A csendben leled meg a miérteket, hisz folyton az okokat keresed, de nem találtad. Elvesztél a keresésben.
A ráció rég elveszett, a hit megnyugtat.
A végén már az sem számít.

Semmi nem számít.
Csak a csend.
Benne önmagad.
Egyedül maradsz.
Félelmetes:
a csend
és te.
Én.