Leszívtad,

mert hittél benne...mert hinni akartál és odatetted magad, kitárulkoztál, öleltél és elviselted, hogy néha ellöknek...igen a Krisztusos kenyeres. Itt is kővel dobáltak..igen. Vissza.
mert visszakapod sokszorosan, és főleg azt és azért amit nem is te követtél el. Nem tehetsz róla, hogy bántották, hogy téged meg ő bántott, mert nem tudta lenyelni, feldolgozni, kidumálni, kisírni, elpanaszolni, kiordítani...megnyugodni.
mert nem tudott megnyugodni és nem tudta újrakezdeni, magában. Folyamatosan önmaga ellen dolgozott és ezzel ellened is, ellenünk is..
mert ellenség lettél időnként, mert aki saját maga ellen harcol az ellened is...és ennek soha nincsen vége, szélmalomharc. Egészen addig amíg szembe nem néz a félelmeivel és beismeri gyengeségét, majd harcba száll önmagával..
mert önmaga a legnagyobb ellenség, az amit magában hordoz, és már-már betegesen ragaszkodik hozzá.
mert tudja milyen így élni, és elfelejtette milyen félelem nélkül.. Gyáván meghátrál az újtól és a messzi távolból lesi, hogy mi lesz..
mert nem lesz semmi most már. Tudod, hogy naiv voltál, de bátor is egyben. Ez vigasztal, ez az egy dolog.
mert itt már csak dolgok vannak, melyek fájnak, nagyon fájnak..
mert még most sem akarod elhinni, hogy ekkorát tévedtél
mert éreztél valamit
mert elhitted
mert akartad hinni
mert meg akartad magyarázni
mert meg akartad érteni
mert segíteni akartál
mert akartál.
De téged nem akartak.