Mert minden fejben dől el. Hogy elmész, hogy hazatérsz..majd otthonra lelsz. Mert el akarod hinni, ha elhiszed az már a megtett út, és csak fele van hátra. És senkinek nem szabad engedni, hogy vissza vagy eltántorítson attól amire igazán vágysz, ami boldoggá tesz.
A legtöbb ember attól boldogtalan, hogy nem engedi meg magának a boldogságot. Egyszerűen karnyújtásnyira van tőle, talán csak egy ölelésre, de eltolja magától. Azt hiszi nem érdemli meg, fél, mert nem tudja mit kezdjen vele..mert nem gyakorolta, hiszen annyi ideig volt boldogtalan, hogy nem tudja hogyan kell viselkednie egy boldog embernek. Annyira skatulyában van, hogy nem mer és már nem is akar kimászni belőle.
Pedig minden fejben dől el, de ha nem mered megélni a döntéseid gyümölcsét, akkor nem tudsz szeretni. Egyenesen megtiltod magadnak. Akkor csak a félelem vezérel. Félsz dönteni, félsz élni, félsz szeretni.
Biztos recept: először fel kell ismerni, szembe kell nézni ezekkel a félelmekkel, és le kell teperni őket. Ha saját életedben nem megy, akkor máséban kell fellelned azt amitől talán te magad is félsz, és ha sikerül rácsodálkozod és talán még nevetned is mások bárgyúságán az már valami.
Az igazi nagy dolog az, ha magadon tudsz nevetni. Magadat szeretve mást beengedni, nem félni, csak vállalni azt aki vagy, mindennel együtt, mert ha neked sikerült megszeretni önmagad, akkor másnak is sikerülni fog.
Ha félelmek és feltétel nélkül képes vagy elfogadni, időnként meg kellő iróniával, hátradőlve szemlélni sorsodat, akkor hazaértél. Haza, önmagadba.
Ám ekkor még mindig egyedül vagy. Az otthon még várat magára, mert ahhoz bizony két ember kell...
No comments:
Post a Comment