Visszatérés az országba, a városba, az eddig soha nem élt (ki nem próbált) életembe..nem mintha az, ami Londonban történt nem lenne /lett volna az..sőt, ha talán tovább maradok...de ebbe most ne menjünk bele. Haza kellett jönnöm, több okom is volt, hogy ezt tegyem, és hazatértemmel akarva akaratlanul is újra összehasonlításokat teszek, mert itt újra megcsapott a kelet szaga (bár vonaton még nem utaztam). Érdekes volt megtapasztalni a visszáját, azt ahogy saját valóságom, a megszokott nyelvvel és kultúrával ismét idegenné és távolivá válik, újra fel kellett fedeznem az itthonlét apró-cseprő örömeit. Nagyon könnyen hozzá lehet szokni a nyugathoz, az ottani kényelemhez, a márkás cuccokhoz, kész ételekhez. Kissé kényszerű az ottlét, hiszen előbb vagy utóbb átgondolod, hogy az ottani életszinvonal megtartásához, itt és még sok máshol éheznek, legalábbis a minimálon tengetik, te pediglen olyan szerencsés vagy, hogy választhatsz, mész vagy maradsz..
Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne? Vagy ne is csináljunk ebből lelkiismereti témát? Az nem módi, mert ha belementél, akkor húzzad az igát OTT, és ne panaszkodj, mert ott legalább megfizetnek (te mocskos román:). Már-már félelmetes az asszimilációs képességünk gyorsasága, engem megijesztett kissé..aki nem probálta annak nem áll jogában bárkin ítélkezni, aki kiment és ott elölről kezdte, majd megtalálta a helyét.
Hogy ez lehetséges-e? Csak látogatni járni haza? Talán korfüggő, neveltetés függő, mit látott a családban, szomszédban, mennyire hisz abban, hogy külhonban neki jobb lehet. Onnan is kezdhetnénk hogy kinek mit jelent a HAZA fogalma (ez is keserédes ugyebár, ház_ haza, mennél haza a házadba, de nincsen).
Van aki számára fel sem tűnik, hogy a sampon és a tusfürdő minősége valahogy más, nem beszélve a krémekről, meg a többi kozmetikumról. Az árban hozzáférhető minőségi ruhákat turkálóban kapod csak meg, a nyugatról kiselejtezett cipőkkel, autókkal, háztartási gépekkel együtt. Ez lenne az OTTHONom, a nyugat szennyének és szennyesének tárhelye? Mindezeken túl ugyanannyit vagy még többet dolgozik anyád, apád, tesód, rokonod, jóbarátod és nem jutnak messzebb a bulgár tengerpartnál, külföldi rokonlátogatásnál. Ha messzebb mennek, akkor fél évig még szűkösen éldegélnek, félretesznek, spórolnak, mert így szokták meg, és talán el sem tudják képzelni, hogy másképp is lehetne, vagy hogy másoknak ÍGY nem elképzelhető.
A fiatalabb generáció itt is ott is nagyon hajt, mint állat, ahhoz, hogy a nyugati ugyanilyen szintű munkás tizedét két részletben hónaponta megkapja (vaskos adólevonások után), az ottani tíz éven belül megveszi a jobbacska autót (nem használtat) és a házát is felhúzza vagy legalább berendezi a legújabb divat szerint.
De TE ne légy felháborodva, és ne menekülj, hanem maradj és akarj megmaradni...mert ha mindenki elmegy és így gondolkodik, akkor ki marad itthon. Mit képzelsz, ki fog neked annyi pénzt adni amiből emberhez méltóan meg tudnál élni? Hiszen akkor kit tudnának továbbra is kizsákmányolni?
Amióta hazajöttem leginkább valamiféle keserűség telepedett meg rajtam, aztán az abból kialakult düh, mert ezek a körülmények elhitetik veled, hogy tényleg nem vagy értékelhető, nem létezik az a skála sem, amire a legjobb jóindulattal felkerülhetnél. Nem vagy informatikus, programozó, menedzser, mert a nyugatról ideköltöztetett cégfiókok számára csak ez a megfelelően alulfizethető állás Románia szinten.
Azt látom, hogy lassan mindenki begolyózik, alkoholista, depressziós vagy öngyilkos lesz. Naponta hallani a közúti balesetekről, mert hogy hajtanak, hajtanak, de minek...ja igen, hogy ne rúgjon ki a főnök vagy ne vágja le a fizetésed:)
Közben meg lassan elfelejted, hogy ki vagy, milyen vágyaid lettek volna...a legoptimistábbak azt modják, hogy ezt nem lehet sokáig tartani, hogy valami nagy összeomlás következik, na majd akkor elértéketelenedik a pénz..de ki pénze értéktelenedik? A nyugatié vagy a keletié? Szavazzunk!
No comments:
Post a Comment